Olykor jobban, olykor kevésbé.

Most éppen kevésbé, mert heti kétszer volt – nem is tudom, mi történt, hogy így alakult.

 

Nem tudom, ki hogy van vele, de én már nem is tudom, heti hány alkalom a normális?!

Nálunk az átlag a heti egy. Brrrr. Nekem a heti három lenne jó.

Páromnak a heti egy is bőven elég. Valahogy nem igényli, el van ezzel is. Próbáltam már több mindent, de nem egy rákattanós, zúzzunk, törjön az ágy, essen a lámpa stílusú. De közben meg az sem vált be, ha lágy zenével és hangulatvilágítással erotikusak vagyunk, megadjuk a nőnek, ami kell. Na, e kettősség miatt besokkaltam.

 

Mi marad a szürke hétköznapokra? Jobb híján elintézem magamnak. Ettől meg szép lassan lelkileg tropára teszem magam. Harminc év felett ez jár nekem?

Vagy mi az, ami jár nekem? …Jár nekem a heti három? Nem, ez így nem működik, hiszen senkitől nem várhatom el, leginkább szeretett páromtól, hogy csak miattam adja oda magát. Továbbá, akkor az már nem is olyan.

Hanyattfekszik, gyere, csináljuk, mert látom rajtad…

És persze csináljuk, jobban mondva: csinálom. Nekem jó, ő meg azon van, hogy minél hamarabb elmenjek, aztán takaró nyakig és jóéjszakát.

 

Pedig szeretjük egymást, szerintem az átlagnál jobban, és nagyon összetartunk.

De a szex…

 

Párom nem tudja, miért olyan fontos nekem a szex, én meg nem tudom, neki miért nem? Szerintem teljesen normális emberi dolog, ugyanúgy, ahogy az evés, alvás, mosakodás vagy bármely más emberi cselekvés. Sőt: annál több, hiszen itt érzelmek, testi gyönyörökről, igényekről beszélünk.

 

Felmerült bennem, hogy nem működik a magad ura, ha szolgád nincs.

Fizetett szolgát, …na azt azért nem. Ott még nem tartunk. Majd kétszer ennyi idősen – esetleg. Azt gondolom, harmincas éveimben, talán mondhatom, hogy jóképű férfiként itt még nem tartok. De akkor meg mit kezdjek magammal?

Három napig még bírom, na jó, ha adott hét van páromnak, azt havonta még kibekkelem, de minden hetet már nem.

 

Menjek el szexmasszázsra? Az végül is masszázs, egy kis duplaélvezettel – ha jól tudom. De abban is már mindenki vállal mindent, honnan tudjam, hova vagy épen kihez érdemes menni. Soha nem voltam ilyenen, szerintem feszélyezve is lennék. Meg tartok attól, hogy mi van, ha nem szimpatikus, vagy egyszerűen nem az a szellemi szintű hölgy fogad, amire én vágyom. A fene se tudja…

 

Eldöntöttem: utoljára teszek a kedvemre. Volt már ilyen döntésem, de azt pár napnál tovább nem bírtam.

 

Most abban bízom, hogy leírva, naplózva jobban rákényszerülök, hogy tartsam a szavam. Mert egyébként szavatartó, őszinte ember vagyok. Ezért sem mertem máshogyan megoldani problémám. Pedig lett volna rá alkalom – ezt most visszasírom, sajnálom.

 

De még mindig nem rendeztem le magamban, hogy a csak szex és más semmi, az megcsalás e? Hiszen őt szeretem, nagyon is. Nem akarom megbántani. Minden másban csodálatos, gyönyörű, tünemény, értelmes, és még fokozhatnám. Nem teszem, mert rágondolva is izgalomba jövök, de úgy meg elaludni nem jó dolog.

 

Úgyhogy ahogy ígértem: utolsó.